Oldalak

2014. április 9., szerda

José Manuel Pinto: A Barcelona veterán cserekapusa, aki Victor Valdés sérülésével főszerepet kapott

Nem mai gyerek, november 8-án már 39 gyertya lesz a szülinapi tortáján, de szüksége is lesz a rutinra, hiszen Victor Valdés kiesésével hirtelen a Barcelona gólvonalán találta magát. José Manuel Pinto készen áll a nagy csatákra a BL-ben és a La Ligában.

Temperamentum, lelemény, bravúrok - ez José Pinto
Azzal talán nem árulunk el túl nagy titkot, hogy ha két héttel ezelőtt Victor Valdés nem sérül meg a Celta Vigo elleni spanyol bajnokin, aligha cikkezünk José Manuel Pintóról. Csakhogy a Barca távozni készülő 1-ese keresztszalag-szakadást szenvedett, hét hónapra harcképtelenné vált. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a klubszezon véget ért számára, a június 12-én kezdődő brazíliai világbajnokságot is legfeljebb otthon, a karosszékben ülve nézheti. Ami az egyiknek sorscsapás, az a másiknak váratlan esély, az idény hajrájában Pinto bizonyíthatja, nála keresve sem találhatnának jobb helyettest. Valdés már tavaly májusban határozottan kijelentette, hogy nem hosszabbítja meg 2014 nyarán lejáró szerződését. Még mindig nem tudni, hol folytatja, sokáig a Monacót emlegették, mint lehetséges következő állomáshelyet, újabban a Manchester Unitedet is egyre gyakrabban emlegetik. Egy biztos, a jó öreg José Manuelre akkor is lehet majd számítani, amikor a Camp Nou hazai hálójának ártatlanságát elsősorban már Marc-André ter Stegentől várják a gránátvörös-kék hívek. A Borussia Mönchengladbach 21 éves kapusa a nyáron csatlakozik Lionel Messiékhez. De ez a bejegyzés nem Ter Stegenről szól, hanem Pintóról!

Zamora is rámosolygott
Azt mondják, nincsenek véletlenek. Valószínűleg az sem az, hogy Pinto ideje legutóbb éppen a Celta Vigo ellen jött el ismét. Sokat jelent neki a Celta, nagyon is sokat. 1998-tól kerek tíz éven át az Estadio Balaidos volt neki a hazai pálya. A 2005-2006-os bajnoki évadban ráadásul a Zamora-díjat is kiérdemelte. Tekintettel arra, hogy ez az elismerés annak a kapusnak jár, aki a La Liga aktuális idényében a legkevesebb gólt kapja átlagban meccsenként, nem akármi a sor elejére kerülni a Vigóból. 36 találkozón mindössze 28-szor mattolták, a 0,78-as átlag kimondottan jónak számít. A Pintó-bravúroknak hála a Celta hatodik helyen zárt, így elindulhatott az Európa-liga jogelődjének tekinthető UEFA-kupában. A kapus 23 évesen került Vigóba, előtte a Real Betisnél próbálta ledönteni a falakat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. José Manuel Andalúziából származik, a Cádiz tartománybeli El Puerto de Santa Maria városában látta meg a napvilágot 1975. november 8-án. Hatévesen húzott először kesztyűt, mint sokan mások, azért került a kapuba, mert senki más nem akart védeni, ő meg nem félt a labdától. Történt mindez a helyi Safa San Luis csapatában, innen került át a sevillai Betishez 18 esztendősen. A B-ben nagy király volt José Manuel. 1994 és 1998 között 68-szor is a gólvonalra állhatott, de az első csapat közelébe csak nem tudott odaférkőzni. Később kiderült, az első La Liga-bevetése az utolsó is volt a Betisnél, az 1997-1998-as kiírásban egy félidő jutott neki a Racing Santander ellen. A kapuskérdés különösen bizalmi ügy, a sevillai együttesnél pedig Toni Prats maximálisan élvezte a bizalmat.

Kézzel, lábbal egyaránt jó
Celtás BL-élmények
Nem volt mit tenni, a fejlődése érdekében minél több játéklehetőségre vágyó Pintó kénytelen volt váltani, átköltözött Vigóba. Itt sem volt éppen kolbászból a kerítés, tíz évéből csak az utolsó három és félben volt első számú kapus, előtte vészmegoldás volt vagy csere. Az UEFA-kupát már említettük, de védett a Bajnokok Ligájában is a Celtában. A 2003-2004-es szezonban a bajnokságban csak a padot koptatta Pablo Cavallero mögött, a BL-ben viszont öt csoportmeccset is kapott. Némi meglepetésre a Milan mögött, a Bruges-t és az Ajaxot megelőzve tovább is jutottak a csoportból, a nyolcaddöntőben aztán az Arsenal állta útjukat (2-3, 0-2). Pintóban egyre jobban megbíztak, olyannyira, hogy az élvonalban 125, a másodosztályban 56 alkalommal szerephez jutó kapus a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. A 2007-2008-as idény jelentette az újabb, az igazi fordulópontot: az ősszel még a Celta Vigo játékosa volt, de tavasszal már a Barcelona kötelékébe tartozott. Eredetileg a térdsérüléssel bajlódó Albert Jorquera helyére hozták. Félév kölcsön után 2008. május 30-án aláírt két évre, a Barcának mindössze 500 ezer eurót kellett átutalni érte korábbi kenyéradójának. Tudta, hogy nem lesz széthajtva, de azért unatkozni sem fog, a 2008-2009-es kiírásban Pep Guardiola elsősorban a Király-kupában számított rá. Nem vallott kudarcot, a gránátvörös-kékek be is húzták a trófeát, a kupadöntőben az Athletic Bilbaót intézték el 4-1-re. Ez volt az az év, amikor a Barcelona mindent megnyert, hatig meg sem állt a hazai és nemzetközi serlegek halmozásában: spanyol bajnokság, Király-kupa, spanyol Szuperkupa, Bajnokok Ligája, európai Szuperkupa, klubvilágbajnokság.

Lobog benne a tűz
2010.október 20-án meggyőződhetünk arról a BL-ben, hogy JMP nemcsak jó kapus, hanem igazán dörzsölt, minden hájjal megkent fickó is: a Köbenhavn ellen egyébként 2-0-ra megnyert csoportmeccsen bújt egy pillanatra a leleményes Odüsszeusz bőrébe. A dánok ziccerben kilépő brazil csatárát, César Santint azzal csapta be, hogy megállt, mintha lest jelzett volna a játékvezető, pedig nem is fújt a spori. Akkor és ott a láthatóan meglepett Stéphane Lannoy nem adott lapot, az UEFA viszont két napra rá két meccsre elmeszelte Pintót. Volt ennél cifrább eltiltása is a copfos hálóőrnek, méghozzá ugyanennek a BL-idénynek az elődöntőjében. A Barca 2-0-ra verte Messi duplájával az ősi rivális Real Madridot a Bernabéuban, Pintót pedig úgy állították ki, hogy pályára sem lépett. A szünetben kialakult csetepatéban tette helyre túl erélyesen a madridi Álvaro Arbeloát, Wolfgang Stark pedig piros lappal díjazta. Temperamentumos fazon, mindig hatalmas szenvedéllyel küzd, meccs közben magyaráz és mutogat megállás nélkül, úgy hozza ki a sodrából az ellenfelet, ahogy Nagy Viktor, a magyar férfi vízilabda-válogatott kapusa a barcelonai vb-n. Fix csereként is már több mint 80 meccse van a Barcában, Frank Rijkaard és Pep Guardiola után Tito Vilanova is meg volt elégedve vele, most pedig Gerardo Martino is számít rá. Igazi bravúrkapusnak ismertük meg, aki ha kell, véd egyet kézzel, egyet lábbal, általában jól jön ki a kapujából a szögleteknél, szabadrúgásoknál, és a védelmet is határozottan irányítja. Ha kitart a lendülete a következő hetekben, a Barca a BL-ben és a bajnokságban is révbe érhet.

La Ligás "rolókirályok", avagy a Zamora-díj legutóbbi nyertesei
Thibaut Courtois
(2013)
Az Atletico Madrid belga kapusa még mindig csak 21 éves, az előző szezonban 37 meccsen 29 gólt kapott. A tavalyi harmadik helyet idén már aligha fogadná el a bajnoki címre is esélyes csapat.



Victor Valdés
(2005, 2009-2012)
A Barca kapusaként azért nem olyan nehéz kevés gólt kapni: ez a csapat nem csak támadni, bizony védekezni is tud. Valdés sorrendben 25, 31, 24, 16 illetve 28 kapott góllal érdemelte ki az elismerést.

Iker Casillas
(2008)
A manapság Diego López mögött jegelt Casillas hat évvel ezelőtt kaparintotta meg élete első és eddigi egyetlen Zamora-díját. A Real 84-36-os gólkülönbséggel lett bajnok, 32 gólt Iker kapott, 2-t Jerzy Dudek, 2-t Jordi Codina.



Roberto Abbondanzieri
(2007)
Azért a Getafé kapusaként se könnyű feladat "zamorásan" védeni, az argentin Abbondanzierinek ez mégis sikerült. 37 meccsen 30-szor jártak túl az eszén, az együttes végül csak 9. lett, de Király-kupa-döntőbe jutott.

José Manuel Pinto
(2006)
JMP-ről már beszéltem ma eleget, de azt még nem árultam el, hogy nyolc évvel ezelőtt a Celta Vigo ikszelt a legritkábban: 20 győzelemmel, 4 döntetlennel és 14 vereséggel, 45-33-as gólkülönbséggel, 64 ponttal lett hatodik.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése